Vállalatérték.eu

Forrás: Portfolio.hu 2012. november 5. 14:56

A harmadik negyedévben a cégértékesítési piac komoly visszaesést mutatott Európában mind a tranzakciós számát, mind az értékét illetően. Seres Béla, a Deloitte vezető partnere szerint az M&A piac alapvetően hangulatvezérelt, igaz historikusan rekord összegű likviditáson ülnek a cégek, azonban annyira nagy a bizonytalanság, hogy több évre előre tervezni szinte lehetetlen, így nem is várhatunk az M&A piactól nagyobb élénkülését. A szakember a Portfolio.hu-nak adott interjújában kifejtette, hogy a régiónk két részre szakadt, a lengyel és a cseh piac nagyon jól teljesít, viszont a magyar piac leszakadóban van. Seres Béla szerint vannak tranzakciók, azonban nagyon kevés olyan esettel találkoznak, amikor egy jól működő, sikeres cég értékesítésére kerül sor, amelyért a vevők sorban állnak. A kedvezőtlen gazdasági környezet mellett a tranzakciók sikerességét gátolja hazánkban a szabályozói környezet és az állami befolyás növekedése is, vannak például olyan befektetők, akik fekete listára tették az országot.

Portfolio.hu: Az M&A aktivitás 2012 harmadik negyedévében jelentősen csökkent világszerte. Miben látja ennek okát?

Seres Béla: A tranzakciós M&A aktivitás mindenütt a világban alapvetően hangulat vezérelt, az akvizíciók növekedésének elengedhetetlen feltétele, hogy egy tranzakció gazdasági racionalitásán túl a felvásárló cég vezetőségében erős, már-már felhőtlen optimizmus legyen a jövőbeni növekedési lehetőségeket illetően. Tranzakciók általában nem csak azért történnek a világban, mert az feltétlenül racionális lenne üzletileg, hanem azért, mert a vállalatvezetőknek víziójuk és elszántságuk van arra vonatkozóan, hogy kiterjesszék az üzletüket új országokba vagy új tevékenységi területekre. Teljesen természetes, hogy a tranzakciós aktivitás trendje és volumene nagyon erős összefüggésben van a jövőbeni várakozásokkal. Egy olyan időszakban, amikor a világban mindenütt, de elsősorban Európában fokozatosan erősödő recessziós várakozások jelennek meg, és hatalmas bizonytalanságok vannak a vállalatok gazdálkodási környezetében, törvényszerűen csökken az akvizíciós étvágy. Ebben az általános piaci hangulatban kevés olyan felelős döntéshozó van, aki bátran akvizíciós döntéseket hozna. Amennyiben az utóbbi három év statisztikáit nézzük, úgy nagyon jól látható, hogy amikor a várakozások javultak (2010-2011-ben), akkor a tranzakciós aktivitás is emelkedett, viszont amint a vállalatok gazdálkodási feltételei romlottak, és alapvető strukturális kérdőjelek jelentek meg a jövőt illetően, akkor a cégek aktivitása is visszaesett az M&A piacon.

P.: Pedig a vállalatok jelentős felhasználatlan likvid vagyonon ülnek, vagyis elméletileg lenne kapacitás az akvizíciókra?

S.B.: Pontosan itt mutatkozik meg az M&A piac hangulat vezérelt mivolta. Az európai vállalatok mérlegeinek túlnyomó többsége egészséges, a hitelek szintje alacsony, a felhalmozott készpénzállomány magas, a cégek jelentős része képes lenne akvizíciókat végrehajtani. Minden elemzés azt mutatja, hogy a vállalati mérlegekben felhalmozott likviditás abszolút rekordokat dönt mindenütt, most már Európában is, tehát lenne lehetőség akvirálni, de a hangulat és a várakozások nem olyanok, hogy ez akvizíciós aktivitást generálna. Valamennyi tranzakció természetesen mindig van a piacon, azonban azt már az általános hangulat dönti el, hogy ez mekkora volumenben és értékben jelentkezik. Kétség sem férhet ahhoz, hogy vannak jó lehetőségek a piacon. Egyrészt vannak olyan szektorok, amelyek sokkal inkább immunisak, főleg a technológián alapuló innovatív szektorok, új, gyorsan növő vállalatok, amelyeket nem igazán érdekel, hogy más ágazatokban recesszió van. Vannak olyan országok is, ahol sokkal egészségesebb a makropálya, a növekedés, a lakossági fogyasztás, a bankszektor és a finanszírozás. Emellett maga a recesszió, a hitelválság is tud tranzakciós aktivitást generálni, bizonyos szereplők feladják a küzdelmet, kivonulnak, nem tekintenek alaptevékenységnek egy országot vagy egy üzletágat. Jelentős konszolidációt látunk például az európai bankszektorban, ezt a szabályozók is erőltetik, jó néhány országból több bank is kivonult vagy kivonul a mi régiónkban is. De összességében a ilyen negatív várakozások azt eredményezik, hogy a tranzakciós aktivitás csökkent Európában 2012-ben.

P.: A határokon átnyúló tranzakciók szerepe fokozatosan nő. Ezt a tendenciát meg tudja erősíteni?

S.B: Mi is érzékeljük, hogy az európai piacon a tranzakciók nagyobb része határon átnyúló, sőt folyamatosan észleljük a kínai, indiai, orosz cégek növekvő érdeklődését, azonban ez önmagában nem tudja az általános tendenciákat felülírni. A recessziós, alulárazott piacon természetesen megjelennek sok esetben más régióból érkező vevők is, így például Amerikából vagy éppen Ázsiából. Az európai piacon viszont a bizonytalanságok miatt az előre tervezés nagyon nehéz, vannak olyan szektorok, például az energetika és a bányászat, ahol lehet hosszabb távon is gondolkozni, viszont a szektorok többségében ezt nem lehet megtenni, főleg akkor, amikor bizonytalan az eurózóna jövője.

P.: Európában nagyon eltérő kilátásokkal jellemezhetők az országok. Mire számít a tranzakciós aktivitásban a jövőben?

S.B.: Véleményem szerint markogazdasági oldalon a belátható időn belül, ami jelen esetben 2-3 év, Európában az észak-déli divergencia folytatódni fog. A válság legfőbb következménye Európában az volt, hogy az országok közötti konvergencia megszűnt, és az északi és déli régió fokozatosan elszakad egymástól. Ugyan ez a környezet korántsem örömteli, azonban úgy gondolom, hogy az M&A piac szempontjából ez a helyzet önmagában fog tranzakciós lehetőségeket indukálni. Európa nyugati feléhez hasonlóan ez a divergencia a mi régiónkban szintén megfigyelhető. A déli országokban (Románia, Magyarország, Szlovénia) inkább azért kerülnek eladósorba a cégek, mert a tulajdonosi háttérnek finanszírozási problémái vannak, vagy banki tulajdonba került, vagy intézményi befektetők vannak mögötte, amelyeknek eladási kényszere van. Ezzel szemben a régió északi részén (Lengyelország, Csehország) sokkal több egészséges, növekvő vállalatot látunk, amelyek iránt van mind intézményi magántőke kereslet, mind stratégiai befektetői kereslet. Sajnos ez a trendszerű elkülönülés a jövőben is fenn fog maradni, jelenleg nem látom azokat a tényezőket, amelyek ezt a divergenciát meg tudnák változtatni.

P.: A közelmúltban jelent meg a Deloitte TOP 500-as kiadványa, amely Közép-Kelet-Európa legnagyobb vállalatait tartalmazza. Mi a fő üzenete a kiadványnak?

S.B.: A Deloitte hagyományosan elkészítette a regionális TOP 500 kiadványát ebben az évben is, amelyben az árbevétel alapján gyűjtjük össze a résztvevők rangsorát. Mivel múltbeli információk alapján dolgozunk, ezért van egy természetes késés a statisztikákban, azonban hogy jobb kitekintést tudjunk nyújtani, a vállalatvezetőkkel sok esetben interjút is készítünk. A számok és a cégvezetői várakozások egyrészt visszaigazolják azt, hogy a régión belül egyértelműen Lengyelország, valamint a balti országok tudtak a legdinamikusabban nőni. Itt a vállalati árbevétel-növekedés és a vállalatok bővülése egyértelműen magasabb volt, mint a régió többi országánál. Ettől még persze az is igaz, hogy az 500 legnagyobb cégben, amelyben értelemszerűen az energetikai és közüzemi szolgáltatók nagyon nagy súlyt képviselnek, egyik évről a másikra nincsenek óriási változások. Nagyjából ugyanaz a vállalati kör jelenik meg ebben évről évre, persze van valamennyi lemorzsolódás, és van néhány új szereplő. Esetleg a piaci kapitalizációban a publikus cégeknél van átrendeződés, de nagy különbség nincs. Az is igaz, hogy 2010-ben ezen cégeknek az adatai lényegesen javultak 2009-hez képest. Az árbevétel-növekedés a teljes 500-as körön belül a háromnegyedüknél jellemző volt, miközben 2012 első negyedévében éves összehasonlításban már csak a vállalatok kevesebb mint negyede tudta az árbevételét növelni.

P.: A magyar tranzakciós piacról tanácsadóként mit tud mondani? Milyen ügyletekkel találkoznak manapság?

S.B:Tanácsadóként jó rálátásunk van az M&A piacra, véleményünk szerint a rendkívüli gazdasági környezetben erős a piaci aktivitás, sok a feladat és a megoldandó nehéz vállalati helyzet, számos szektorban erősödik a piaci koncentráció, továbbá számos európai vagy globális cégközpont döntött közép-európai vagy magyarországi cégeinek eladásáról. Viszont, míg a válság előtt relatíve gyorsan, és nagyobb problémák nélkül lehetett egy tranzakciót véghezvinni, addig most részben a piaci hangulat miatt, részben a finanszírozási problémák miatt, részben a cégek saját gazdálkodási problémái miatt tranzakciókat lezárni és végrehajtani nagyon nehéz. Egyértelműen vevői piac jellemzi a tranzakciós aktivitást, ennek megfelelően kínkeserves ügyletek vannak, amelyeken sokat kell dolgozni, és az ember bízik abban, hogy majd egyszer megtörténnek. Mi is nagyon sok ilyen ügyleten dolgozunk, sok van a pénzintézeti szektorban a régióban, de más szektorokban is. De ezek között nagyon kevés az olyan, ahol van egy sikeres, jól működő, növekvő társaság, és egy hagyományos tenderfolyamatban érdeklődő vevők tucatjait lehet versenyeztetni, és relatív gyorsan le lehet zárni egy tranzakciót. Munka van bőven, sikerélmény egy kicsit kevesebb, de ez természetes velejárója egy recessziós piacnak.

P.: A magyar piac eléggé speciális a fokozott gazdaságpolitikai kockázatok miatt. Hogyan hat mindez a tranzakciós keresletre?

S.B.: A magyar helyzet több szempontból is kihívásokkal teli, ha az M&A piacra gondolunk. Egyrészt a bizonytalan gazdálkodási közeg a döntéshozókat visszatartja attól, hogy optimistán tekintsenek a jövőbe és akvizíciós döntéseket hozzanak. Másrészt viszont a negatív tendenciák Magyarországra hatványozottan igazak, ahol szabályozási bizonytalanságok, növekvő direkt állami befolyás a gazdaság mind több szektorában, egyes ágazatok átszervezése, törvényi átalakítása, rendszeres adóváltoztatások komoly bizonytalanságokat rejtenek a vállalatok és a befektetők számára. A külföldi vásárlókat részben Magyarország általános hitelminősítése és a pénzpiaci megítélésének romlása, valamint az általános rossz külső megítélése tart vissza a tranzakcióktól. Tudunk konkrétan olyan ügyleteket, amelyek azért nem valósulhattak meg, mert egy intézményi befektetőnek riasztó volt, hogy a célvállalat Magyarországon volt. Bizonyos kockázatokat nem lehet érvényre juttatni az árazásban.

P.: Tranzakciós oldalon azért van egy piaci szegmensben ok az optimizmusra, mégpedig a kisebb, innovatív cégek esetében, ahol a Jeremie-alapok nagyon aktívak. Mi a véleménye a programról?

S.B.: Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak a Jeremie-program egy hasznos kezdeményezése, ha már valaki adófizetők pénzéből tőkebefektetést tesz, e programban legalább az európai adófizetői pénzek a magántőke társítása mellett egy olyan vállalati szegmensnek tudnak finanszírozási forrást adni, amelyek más forrásból aligha számíthatnának befektetőkre. Magyarországon az első program láthatóan jól működik, és ezt várom a hamarosan induló második programtól is. Egyes szakértők szerint problémát jelenthet, hogy túl sok pénz áramlik rövid idő alatt a vállalati szektorba, amit az nem lesz képes felszívni. Én azt mondom, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk, hogy sok elkölthető pénzük van. Ez a helyzet nemcsak a kisvállalati kockázati tőkére, de a nagyvállalati befektetéseket és kivásárlásokat célzó magántőke alapokra is igaz. Jóval több pénz van intézményi alapokban felhalmozva, amely vonzó befektetési lehetőségeket vagy felvásárolható céltársaságokat keres. Remélhetőleg továbbra is lesznek innovatív, ambiciózus, okos, világlátott fiatalok, akik vállalkozóvá akarnak válni. A vállalkozó, mint fogalom és életforma csak Magyarországon ilyen pejoratív tartalmú, a '90-es évek tévéhíradóinak a szóhasználata miatt terjedt el az, hogy ez a bűnözővel rokon értelmű szó. De ez nem így van. Egy piacgazdaság dinamizmusát az egyéni vállalkozók ambíciói, kezdeményezései, kockázatvállalása hajtja. Az, hogy bizonyos emberek megszállottak, ötleteik vannak, csinálják, tűzön-vízen keresztülverik a terveiket, és ráadásul ehhez még hajlandóak a saját életükön, családjukon, vagyonukon túl intézményi tőkebefektetők befektetéseit is felhasználni finanszírozásként.

P.: Összességében mire számít a hazai M&A piacon?

S.B.: Alapvető változásra nem számítok a gazdálkodási környezetben, el kell fogadni, hogy a recesszió és a divergencia nem egy átmeneti dolog, hanem tartósan meghatározza legalább ezt az évtizedet. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének tranzakciók, arra számítok, hogy ez a környezet rengeteg feladatot és lehetőséget teremt annak, aki nyitott szemmel tud járni és hajlandó alkalmazkodni a megváltozott piaci helyzethez. Más motivációk miatt, más problémákkal, nyilván más árazási szinteken, de most is történnek tranzakciók a legkülönbözőbb iparágakban. Dolgozunk fogyasztási javak, ipari tranzakción, pénzintézeti, biztosítási tranzakción, nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban. Nagyon komoly strukturális problémákkal küzd az egész régió, de ettől még vannak feladatok, vannak tranzakciók, amelyek jelentős része határon átnyúló. Óriási problémákat látunk például Szlovéniában, amely rengeteg tranzakciós kényszert generál, és egészen más problémák miatt Romániában és Horvátországban is aktív a piac.